Legalábbis papíron. Egymás között. Szoktuk magunknak mondogatni, hogy el is higgyük. A valóság persze egy laikus külső szemlélő számára teljesen mást mutat. HA (nem véletlenül van végig nagy betűvel írva) Ego, nagy nehezen feladja azon szándékát, hogy minden percét velünk töltse (értsd, kizárjuk a nappaliból és elbújunk a hálóban, mint a felnőttek) és befekszik a helyére, hogy kipihenje az addig tartó játékot és evést, fingorászást és ölben fekvést, akkor onnantól kezdve mission impossible stílusban lopakudunk a lakásban, mert jaj, ha felébred. Suttogva beszélünk, lehalkítjuk a TV-t 12-esről 6-osra és van, hogy pisilni sem merünk kimenni, mert egyből észreveszi, felkel és hisztizik, amikor ismét csak be kell mennünk a hálóba, amíg megnyugszik, mert itt hisztivel nem ér el semmit (ebben legalább következetesek vagyunk). De, ha egyszer elalszik, akkor kisangyalban horpaszt pár órát olyan pozíciókban, amit ha egy ember csinálna, rögtön hycomatosan ébredne másnap reggel. A hülye alvások minisztériumába simán bekerülhetne.

 Kicsit meg kellett növelnünk az életterét, azaz gyakorlatilag kinyitottuk a teljes kutyaovit, mivel a hétvégi egész napos hancúrozás után be kellett állnunk a szürke hétköznapokra, azaz el kellett kezdeni szoktatnunk arra, hogy mi napközben dolgozunk, tehát nem feszt vele játszunk. Ennek keretében vagy a már fent is említett hálószobában bújkálásos technikát alkalmazzuk, vagy csak lemegyünk egy rövid időre szívni egy kis friss levegőt. Na ennek keretében legutóbb vérnyúllá változott. Be volt zárva az oviba, de még agyilag a csúcson volt, ráadásul már este volt. Eddig pár perc alatt abbahagyta a sírást, de most bepöccent és a körbebástyázott ovival megindult arra, amerre nem volt ellenállás. Elég félelmetes volt végignézni kamerán keresztül, úgyhogy azóta a konyhaasztalhoz kötöztük az egyik elemet (ha így is elmozdítja, akkor nagyon hamar lecsúszhatunk a képzeletbeli főnök státuszunkból) és hagyjuk, hogy a folyosón is cirkálhasson, csak a nappaliból és a hálóból van éjszakára kizárva. Kicsit nyugodtabb is lett, de lehet ez csak a mesteri terve része, hogy így válunk a szolgáivá. Vagyis rabszolgáivá, a szolgák fizetést kapnak, hová gondoltam. 

Nagyon kameraérzékeny amúgy, bárkinek telefont lát a kezébe egyből ott terem, de amúgy is az esetek 102%-ban úgy próbál elhelyezkedni bárhol, hogy valamelyik testrésze hozzánk érjen, legyen akármennyire kevés hely is odafurakodni. Úgyhogy reggel kelés, kis játék, evés, szieszta, némi oktatás, aztán megyünk aludni: ez azt jelenti, hogy háromszor megpróbáljuk letenni a helyére, háromszor kijön, úgyhogy kizárjuk a nappaliból, hogy magától elmenjen aludni és kezdődik a sutyorgó party, amíg fel nem kel, vagy pisilnünk nem kell. Utána ugyenez pepitában minden felkelés után, kivéve este, amikor több időnk van vele foglalkozni. Mint kiderült nem is a kaki a legbüdösebb, ami egy kiskutyából kijöhet (teszem hozzá még mindig alacsony sikerrátával dolgozunk kaki témakörben, de legalább a nagy része már pelusra megy, de még mindig nem alomba), hanem a puki. Olyan sunyi nindzsapingvineket ereget ártatlan pofival, vagy félálomban, hogy leolvad az arcod tőle, sőt ma konkrétan kaki után, amikor szépen fel volt törölve minden és már kellemes citrusillat volt, beküldött egy napalmtöltetet a légtérbe, csak hogy tudjuk hol a helyünk. Egyszer egy termokamerával megnézném, hogy milyen atomvillanások hagyják el a kutya fenekét. Úgyhogy az esti siminél nagyon oda kell figyelni, hogy segglyukkal merre helyezkedik el a kutya, különben nagyon gyorsan könnyeket csal a szemedbe és nem a meghatottság.