Tudom, tudom, eltűntem, mint a közpénzek jelentős része, de a szakállas eléggé lemerült és alkotói válságba került, pedig annyi mindent kell elmeséljek, de ugye nem érem fel a billentyűzetet (de hal elérném, akkor is csak összenyálaznám), na de most tollba mondom az utóbbi időszak eseményeit. Asszem karácsony előtt vesztettük el a történet fonalát, szóval zárkózzunk fel onnan.

Miután megkaptam születésnapomra a világ leghaszontalanabb ajándékát, ami egy rólam készült olajfestmény (teszem hozzá minden lány benedvesedik, ha meglátja, hogy mennyi plecsnivel vagyok elengedve azon a képen, olyan hőstettekért, mint a teljesen egyedül kidobtam a játékomat a harmadikról, a 13 órán át mozdulatlanul fekszem a kiságyamban, amíg gazdiék hazaérnek, vagy a folyton láb alatt vagyok, amíg el nem esik valaki és akkor a komplex vegyi támadásokat még nem is említettem), még mindig volt lejjebb. Ezek vettek egy robotporszívót. Érted?! Egy ROBOTPORSZÍVÓT! ÁLLÍTÓLAG miattam kellett, mert hullatom a szőrömet. Kikérem magamnak, teljesen magától hullik. Ha már pisilnem nem lehet lakáson belül, valahogy meg kell jelölnöm a területem, amire a legjobb alternatíva, ha mindenre rávedlek. Ráadásul tök jó, mert a legtöbb szőnyeg és ruhanemű sötét színű, amin kitűnően érvényesül az én világos szőröm, így már messziről meg tudja mondani bárki, hogy kutya is van a háztartásban. Na itt már megoszlanak a vélemények, gazdiék annyira nem értékelik, hogy minden tiszta szőr, amit a varázshenger sem hoz le a ruháról, a szőnyeg meg sötétbarnából kezd világosbarnába átfordulni (nem, nem a nap szívta ki szerk.), gyakrabban fésülik az én kefémmel, mint engem és tényleg marékszámra jön ki belőle a szőr, de tuti, hogy az nem mind az enyém, ki ne találjuk már. Folyamatban van Szimat felügyelő újabb nyomozása a "tuti, hogy lakik még egy kutya ebben a lakásban, de nagyon ügyesen elbújt valahol" akta már régóta nyitva van, de a folyamatban lévő ügyben sajnos nem nyilatkozhatok a sajtónak.

Na szóval ez az új szerzemény egy kerek, fekete (na nem mintha olyan nagyon sok színt látnék) izé, ami zúg mint az istennyila és nekem feszt békén kell hagynom, pedig nagyon úgy fest, mint amivel tök jót lehetne játszani. Teljesen magától megy, gazdiék a varázsbigyóról irányítják, zsinórok nélkül (valami fekete mágia lesz, az hót sicher) állandóan azt nyomogatják ahelyett, hogy velem játszanának. Szóval nagy dérrel-durral megindul a szerkezet és felszedi a dzsuvát a földről amerre csak jár, vagy amerre legalábbis hagyom, hogy menjen. Már egy csomószor próbáltam alánézni, lerakom a játékaimat az útjába, sőt egyszer életemet kockáztatva megálltam előtte, hogy gyorsan tisztázzuk, hogy ki is a főnök, erre nem kikerült?! Beszari. Bár hátat fordítani még nem mertem neki, annyira még nem bízom benne én sem, még beszélni is tud, meg villog, tiszta sci-fi az egész, mint a Knight rider, csak kicsiben. Mire körbeér a lakásban a végére tele van VALAKI szőrével a tartálya, amit mutogatnak nekem, hogy látod mennyi szőrt összeszedett, de amíg nem zárul le ez a másik kutyás akta, addig nekem nem adják be, hogy az mind az enyém. Én tök pici vagyok, az meg egy bazi nagy kupac szőr, meg egy csomó porcica, amiről így lecsúszok, pedig mekkora buli lenne felnyalni és egyben visszahányni mindent tőle...nem is értem miért szólnak rám állandóan, hogy ne nyaljak be mindent a padlóról, elveszik a kutya egyetlen örömét. Amúgy szerintem csak simán lusták (lásd mosogatógép, csak mondom...) és nem akartak állandóan porszívózni, ha már egyszer ez is automatizálható,de egyszerűbb szegény kutyára kenni az egész cécót. Cserébe egyre intenzívebben horkolok éjszakánként, ha már hozta egy hangos gépszörnyet, akkor nehogy már ne törjem meg én az éjszaka csöndjét. Pacsi!