Múlt héten engem is beoltottak, úgyhogy pont úgy éreztem magam, mint Ego, kutyául. Csak ő szó szerint, én meg képletesen. Három napig minden bajom volt, oviba se tudtam elmenni Egoékkal, az alvás sem igazán ment és elég morcos voltam a bekapkodott gyógyszerek ellenére, de aztán szép lassan…

Halljátok, a gazdik nem voltak elégedettek az evési tempómmal. Tehetek én róla, hogy a nap jelentős részében éhes vagyok? Az elején volt egy nagyon pici tálam, abba a fejem sem fért bele, így ma már csak vizet iszok belőle. Aztán kaptam egy nagyobbat, amiből már olyan lelkesen ettem, hogy kevésnek…

Hét hete már, hogy az új kétlábúakkal vagyok. Az első este annyira meg voltam szeppenve, hogy csak úgy ukmukfuk elvittek a jól megszokott helyemről, hogy enni és sírni is elfelejtettem. Ettől persze hamis tévképzetbe ringatták magukat, hogy én egy rendes kiskutya vagyok és nem lesz semmi probléma.…