Halljátok, a gazdik nem voltak elégedettek az evési tempómmal. Tehetek én róla, hogy a nap jelentős részében éhes vagyok? Az elején volt egy nagyon pici tálam, abba a fejem sem fért bele, így ma már csak vizet iszok belőle. Aztán kaptam egy nagyobbat, amiből már olyan lelkesen ettem, hogy kevésnek ítélték azt a 60 másodpercet a végén, amíg szemmel látható volt benne a tápom, amiből persze így rövid időn belül búvárkaja lett és visszajött levegőért a felszínre. Kitoltak velem és kaptam egy olyan tálkát, amiben 3 púp volt. Ez valami fekete mágia lehet, mert sokkal többet kellett ügyeskednem, amíg ugyanazt a mennyiséget belapátoltam, eltartott 7 egész percig. Azzal persze nem számoltak, hogy én egy nagyon okos kutya vagyok, úgyhogy napi 3 étkezéssel számolva néhány hét kitartó evés után rájöttem az apró trükkökre, hogy hogyan is tudnám maximalizálni az evési hatékonyságomat, úgyhogy a kemény munka meghozta gyümölcsét, sikerült lefaragnom a részidőmet 4 percre. Nagyon úgy tűnik, hogy ez nem verseny, mert megint elkezdtek a gazdik elégedetlenkedni, hogy túl gyorsan ürül a tányér, úgyhogy tegnap kaptam egy olyan tálat, amitől kihullik a szőröm, 13 percbe telik mire befejezem az evést, lassan több energiát égetek el evéssel, mint amennyit beviszek a táplálékkal. Ráadásul elkezdtek kiesni a tejfogaim is, szóval a kajával együtt egy kettő valószínű bekerült az emésztőrendszerbe, de gazdiéknak nem szóltam, így is éppen eleget aggódnak értem. De ma lebuktam, gazdinéni észrevette, hogy már nincs meg minden kis tic-tac szem a számban, ráadásul egynémelyik mozog is, úgyhogy 5 percet dobott arra, hogy a számban turkáljon, és örömködjön, hogy elkezdtek kihullani a babafogaim.

Ma reggel cserébe a szokásos 5:25 helyett, 5:00-kor keltem első körben, de nem jött elő senki a szóló áriámra, úgyhogy még adtam nekik egy órát, hogy összeszedjék magukat. Mindig valami hétvégét emlegetnek, de hát ez is egy olyan nap, mint az összes többi, én meg hadd ne unatkozzam magamban, ha már egyszer kialudtam magam. Szóval 6:10-kor már a gazdi ölében húztam tovább a lóbőrt (csak vicceltem a kialvással, ölben MINDIG sokkal jobb lustizni), de 7:00-kor nem jött a szokásos reggeli. Azt mondták, hogy oviba megyünk, legyen az bármi, és nem szeretnék, ha kitaccsolnám a reggelimet, úgyhogy most csak játszhatok, de kaját nem kapok. Aztán elindultunk sétálni, aminek a végén eljutottunk egy helyre, ahol rengeteg kutya volt. Pajtik, én még nem is láttam ennyiféle kutyát egy helyen. Kicsik, de főleg nagyok, a legtöbbjük alá simán be tudtam volna állni, és csak jöttek és jöttek. A nagyok már suliba járnak, ott nagyon komoly feladatokat kell már csinálni, például a gazdi egyszerűen elsétál tőled és te nem mehetsz utána. Hát hová tart a világ? Maximum egy lépés távolságra akarok tőlük lenni, de lehetőség szerint annyira közel, hogy éppen nem essenek át rajtam. A kiscsoportos kutyusokkal együtt egy másik lekerített helyre mentünk és a méretünk alapján két csoportra osztottak minket. Az elején csak pórázzal engedtek minket összeszagolni, de aztán az óvóbácsi azt mondta, hogy nyugodtan levehetik a gazdik a pórázokat, na onnantól indult be az igazi móka. Én ennyit még soha életemben nem szaladgáltam, pedig már 4,5 hónapos vagyok. Ott volt Fahéj, egy törpe tacskó, meg Bodza, a németjuhász kölyök és persze Brownie, aki egy hatalmas tibeti masztiff, aki csak korban velem egyidős, de hatttaaaalmaaaas. Akkorát kakált rögtön az elején, hogy egy zacsiba bele sem fért. Persze én is megtiszteltem az új helyet, két kaka és egy pisi volt a számlámon a végére, rommá lettem dicsérve szokás szerint és kaptam jutalomfalatot is. Volt egy csomó gumiabroncs, tereptárgy, meg egy hosszú kihúzható alagút, az egyik végén az egyik gazdim, a másik végén a másik és csak annyi volt a feladat, hogy fussak A-ból B-be és a végén egy újabb jutifalat landolt a bendőbe. Sokat kergettük egymást a többiekkel, szaglásztuk egymás fenekét, a végére teljesen ki is merültem. Aztán egyszer csak vége lett, elindult mindenki hazafelé, mi is, de azt mondták, hogy jövünk egy hét múlva is. Szerintem szeretni fogom az ovit, nagyon jól éreztem magam. A nap hátrelévő részét alvással és evéssel töltöttem, és persze megengedtem a gazdinak, hogy végig simogasson. Nagyon szerencsések, hogy vagyok nekik.

Pacsi: Ego