Fordított hetet tartottunk. A kaki nagyja most már alomba megy, ellenben a pisivel folyamatosan csak oldalba kapja az alomtálat. Egyre jobban megy az egyedüllét is, már nincs annyi nyafi, de néha rájön a hoppáré a legváratlanabb helyzetekben, akkor meg indokolatlan hisztiroham veszi kezdetét. De már halálos nyugalommal tudjuk végighallgatni csendben lapulva a hálóban. Iszonyat művelt kutya lesz, egész nap hangoskönyveket hallgat, én nem olvastam ennyit egész életemben, pedig azért pár könyv megfordult a kezemben. Napjában már többször sepregetünk, mert ez a kis robotporszívó mindent felnyal a placcról amikor éppen nem alszik, vagy tömi magába a tápot. Cserébe néha komplett gyeptéglákat kakál, annyi szőrt, meg hajszálat lapátol magába, vagy éppen forgácsot az alomból. Ilyenkor, mivel nem válik le a kinyomott hurka, egy kis kakidarabbal a fenekén rohangál, aztán nekigyűrkőzik még egyszer és kinyom egy akkor kupacot, mint amekkorában a Jurassic Parkban a triceratopsz mellett turkáltak. Sajnos a porszívózásra az utcán is rászokott, észrevétlen gyorsasággal képes kavicsokat, terméseket, meg bármilyen vackot elrejteni a szájában, miközben te még a sétaútvonalat pásztázod, nehogy kutyákkal találkozzunk, mivel az utolsó oltás még csak a jövő héten esedékes. Egy férfi egyfelé is elég nehezen tud figyelni, ez a multi-tasking meg már egyenesen lefáraszt. Ha azt akarjuk, hogy ne egyen fel mindent, akkor már kicsit kocogni kell vele, szóval a séta végére már konkrétan én is fáradt vagyok, mert "szaladtam", figyeltem a többi kutyát, szedegettem a szájából, amit be tudott nyalni és jutalomból még fel is vihetem a kis 5,5 kg-os testét a harmadikra. Nem kell ide edzőterem, vegyen mindenki kutyát.

Megy az OKJ-s továbbképzés is, egy darab sajtért a lelkét is eladná, de egyelőre az ül, fekszik, marad és pacsi vezényszavakra van kiképezve. Persze mindezeket csak akkor csinálja, ha étel van a kezedben, de akkor néha már azelőtt, hogy kiadnád a parancsszavakat. Iszonyat fotografikus a memóriája, már tudja, hogy mit kell csinálnia, ha egy kis trappista sajt bukkan fel a horizonton valamelyik gazdi kezében, vagy egy kis jutifalat. Állandóan enne, ha lenne mit, egy párszor már sikeresen túl is ehette magát, mert búvárkaja lett az ebédből és feljött levegőért a felszínre. Ennek eredményeként csökkentenünk kellett az adagot, aminek következtében éhes marad, így elkezdte enni a kakiját. Adtunk neki kakikeserítőt, de vagy odáig van a keserű ízért, vagy kakifetisiszta, mert néha még mindig belenyal, ha feszkó van. Próbáltuk áztatni egy kicsit a kajáját, az is lassítja az evést, cserébe viszont kevesebbet ivott, úgyhogy kicsit bekeményedett a kaka. Nehéz ám pontosan belőni a tökéletes egyensúlyt, úgyhogy kapott egy új habzsolásgátló tálat is, sicher, ami biztos. Az eddig egy perces kaját így már 6-7 percesre nyúlnak, miközben eldodzsemezik a tálkával a konyha egész területén, mire az összes kis bogyót ki tudja nyammogni a tálkából. Egyelőre a taccsolások elmúltak, a kakievésre meg kaptunk további tippeket (pl az ananász úgy erjed meg, amíg végigér a rendszeren, hogy attól sem lesz kedve megenni, de óva intettek a főtt tojás alkalmazásától, mert az alapból is vegyifegyver fingok tovább súlyosbodhatnak, mintha lapot húznánk 20-ra). És mivel az ölben alukálás még mindig nagy magabiztossággal megy, és közben előszeretettel ereszti le a beleiben létrejött ugrálóvárat, inkább maradunk a sima borzasztó pukinál, ha már lehet választani.