Hogy mire való a hosszú hétvége? Alkalmas időpont arra, hogy az éves csapadékmennyiség harmada leessen 3 napba sűrítve. Már majdnem úgy volt, hogy lemegyünk vidékre, de amilyen a formám szombat hajnalban kétrét görnyedve ébredtem annyira görcsölt a hasam. Gondoltam, na akkor elérkeztünk a vakbélgyulladáshoz, ilyen még úgysem volt, de reggelre a google segítségével eljutottunk oda (mert ugyebár a szenvedésemmel senkit nem hagytam aludni), hogy sokkal nagyobb az epekő valószínűsége. Tina be is vásárolt nekem minden lehetséges gyógyszert, amivel kibekkelhettem a 3 napot, úgyhogy én az esőtől függetlenül nem mozogtam túl ezt a hétvégét, 0-24-ben pizsiben feküdtem és igyekeztem semmit sem csinálni, csak amit az internet népe ilyen esetekre tanácsolt és persze zsír, fűszer és mindenmentes diétába kezdtem ipari mennyiségű borsmenta teával megfejelve.

Ego persze most sem tudott így oviba menni, mert vagy annyira szakadt az eső, hogy másodpercek alatt segglyukig ázott volna, vagy vélhetően dagonya volt mindenhol és az alapvető malacnyúl felépítésre nem kellene lapot húzni egy jó sárfürdővel. A vízzel amúgy sincs annyira jóban, vizes fűben ő már kikéri magának és nem hajlandó nemhogy kakilni, de pisilni sem, bár itthon nagy lelkesedéssel pisili körbe az alomtálcát újabban, úgyhogy néha már Bajkál tó nagyságú tócsák vannak a pelus mellett, mert bár kiváló nedvszívó hatású, de nem ennyire. Viszont a rengeteg csapadék miatt már normál sétákra sem tudta levinni Tina, csak egyszer-egyszer, így maradt a lakáson belüli elfoglaltság. Nemrég kapott egy 1-es (azaz egyes) szintű logikai játékot, aminek annyi lenne a lényege, hogy a jutalomfalatot elrejtjük egy kupak alatt, amihez csak úgy tud hozzáférni, ha ráharap a kupakra és leemeli. Na ilyenből van 8 mélyedés a tálcán, a kupakok teteje pedig lyukas, hogy érezze a jutifalat szagát. Belépő szintű játék, de igazából csak masszívan felhúzza magát rajta a gyerek. A legegyszerűbb feladat ugyebár az, ha csak egy kupak van az egész tálon, tehát azon már nem kell törnie a fejét, hogy melyik alatt van a kaja, ezt lehetne azzal súlyosbítani, hogy mindegyik kupakot beletesszük, de csak egy alá kerül kaja. Az egy dolog, hogy egy körben 3-4-szer kell neki megmutatni, hogy a kaja még ott van tessék küzdeni, mert hamar elveszti az érdeklődését, de folyamatosan csak a mancsaival próbálja kibirizgálni a kupakot, ami sajnos  úgy van kialakítva, hogy ezzel a módszerrel a kutyus ne járjon sikerrel. Így vagy csak bepörgeti magát, aminek a végén, hogy legyen kis sikerélménye odaadjuk neki mi a kaját, vagy simán leül, halál nyugodtan néz és megvárja, amíg bekövetkezik az előző végeredmény. A kutya nem hülye, parétó optimális elv mentén a legkisebb energiabefektetéssel járó kívánt végeredményre vezető alternatívát választotta. Nem tudom milyen lehet a nehezebb játék, ha ez a legalja a nehézségi szintnek. Gondolom ott már az elméjükkel kell mozgatni tárgyakat, vagy hatszámjegyű prímeket kell megadni, hogy kinyíljon a széf az útvesztő végén. De az is lehet, hogy a mi kutyánk csak a tízes nehézségi szinttel boldogul, minden ami alatta van, az rangon aluli neki. Maradjunk ennyiben!