Halljátok pajtik, ezek a kétlábúak engem állandóan hurcibálnak mindenfelé az országban. Hát hogy aludjon így az ember kutyája napi 18-20 órát? Még a végén átlagban lenyomnak a koalák, akkor aztán magyarázhatom a bizonyítványom, hogy de hát én aludni akartam, de egy újabb érdekes helyre kellett mennem, ahol ki kellett derítenem, hogy a talajon lévő dolgokból mi ehető és mi nem, vagy legalábbis mi az, ami elfér a számban. 

Szóval Óbányán voltunk a hétvégén, egy nagy parasztházban, ahol légkondi nélkül is kellemes hűvös van egész nap, ellenben éjszaka meg vesztés hideg, de ott volt két kályha, amibe gazdiék egymás után dobták be a szebbnél szebb botokat, jó meleg is lett tőle, de aztán reggelre meg eltűnt minden a kályhából. Ez valami fekete mágia lehet, az fix. Éjszaka persze szokás szerint megugattam mindenkit a házban, aki csak ki mert jönni pisilni (tanulják meg tartani, nekem is reggelig sugorgatnom kell), úgyhogy egy párszor azért felébredt mindenki a bionikus védelmi rendszernek köszönhetően.

Volt egy hatalmas udvar is, ami csak az enyém volt, persze a szolgáknak megengedtem, hogy használják, lássák kivel van dolguk. Volt egy csomó vackor a földön, amit én annak rendje és módja szerint megpróbáltam elfogyasztani, több-kevesebb sikerrel, de mindig sikerült meglógnom, amikor próbálták kivarázsolni a számból, csak egy párszor sikerült átverniük, amikor virslit ajánlottak cserébe, ott sajnos egyből beugrok még a trükknek, de legalább a virslit tényleg megkapom. Tudtunk egy csomót labdázni, rohangálhattam napestig, minden tiszta fű volt, úgyhogy legeltem is egy csomót, bár többször felhívták a figyelmemet, hogy ezt nem kéne, de ugyebár a főnök én lennék, úgyhogy innentől kezdve minden észrevétel csak javaslat.

Éjszaka rengeteg furcsa hang szűrődött be az ablakokon és ezek csak egy része tartozott közepesen kapatos sváb helyi lakosokhoz, az összes többi valami vadállattól származott. Bőgtek a szarvasok, meg kedvükre kocogtak keresztül-kasul a vaddisznók, amik olyanok, mint én, csak soookkkkal nagyobbak és agresszívebbek, de pont olyan büdöset kakálnak, mint én, csak azt gazdiék nem szedik össze, nekem meg nem hagyják, hogy megegyem (nem is értem ők miért nem esznek kakát, egyből megértenék az én nézőpontomat is, az biztos). Mondjuk vaddisznóval már Csepelen is találkoztunk, szóval az nem volt újdonság, de ezekre a szarvasokra nagyon kíváncsi lettem volna, de egy sem került az utunkba (gazdiék legnagyobb megkönnyebbülésére). Voltunk túrázni is az erdőben, ott gyakorlatilag minden egy potenciális bot, úgyhogy odáig voltam, meg vissza. Egy patakparton mentünk végig, aminek az elején nagy víztározók voltak, tele pisztránggal, de sajnos mindenhol áram volt a kerítésben, úgyhogy nagyon kellett figyelnem, nehogy oldalba pisiljek egy drótdarabot, mert nagyon gyorsan szikrázóan jó lett volna a hangulat. Mostanában mániám minden második fát, vagy bokrot megjelölni, de nehézkesen lehet ennyi pisit beosztani, hogy mindenhova jusson, úgyhogy a végén már csak púder jön. Nagyon tiszta volt a víz, úgyhogy én egész végig abból ittam, meg abban pacsáltam, hogy ne legyen annyira melegem, kellett is a vízhűtés, mert 11 km-t sétáltunk aznap mindenfelé, de borzasztóan meg lettem dicsérve, mert  irtó ügyesen viselkedtem végig, bár néha gazdiékra a frászt hoztam, mert állandóan mindennek a peremén sétáltam (a legtöbb érdekes dolog mindig a peremen túl van), egy rossz mozdulat és beleesek valami hülye gödörbe. De hát a középső nevem veszélyes (vagy fogyatékos? Ezeket mindig keverem). Este már persze nem kellett ringatni, másnap meg pont annyi lelkesedés volt bennem, mint egy vásári kakasos nyalókában, úgyhogy javítottam is jelentősen az alvási átlagomon, csak a kötelező pisi-kaki körre keltem fel, engem egy hétre felejtsen el mindenki, le vagyok merülve...és már most beszélik, hogy két hét múlva meg valami Szuha nevű helyre megyünk túrázni. Remélem opcionálisan választható lesz, nekem az alvás még mindig sokkal jobban fekszik.