Újabb áttöréshez értünk a hétvégén, immár nem csak csupasz kétlábúakkal szocializálódtunk, hanem kutyusukkal is elkezdtünk ismerkedni. Átjöttek Vinnie-ék, aki nem mellesleg a világ legjámborabb francia bulldogja, de Egoval már régen nincs egy súlycsoportban. Lent találkoztunk először sétafika közben, hogy mégse 48 négyzetméteren őrüljenek meg. Menet közben további kutyákkal is találkoztunk, kicsit be is volt tojva Ego a sok fenékszagolástól, de lássuk be, senki nem szereti, ha a fenekénél matatnak idegenek, de lehet, hogy ez csak nálam valami urulógus fóbia. Amikor már mindenki úgy értékelte, hogy kellően egymáshoz szokott mindenki, és nem mellesleg nem sokkal később érkezett a többi vendég is, feljöttünk a lakásba, ahol hamar kiderült, hogy még nincs mindenki egy hullámhosszon. Még jó, hogy múlt hétvégén felszereltünk egy babarácsot, így kényelemesen el tudtuk szeparálni a franciákat. Mint kiderült, Ego baromira tud ugatni, ha nagyon akar, mert mindaddig, amíg a rács két oldalán voltak, ő volt a világ legbátrabb házőrzője, ugrabugrált, dominált, ellenben amikor egy légtérbe kerültek mesterséges akadályok nélkül, akkor már űzött vadként húzta be fülét farkát. Amikor Vinnie kicsit már felhevült a pörgésben és fel lett véve ölbe, hogy egy kicsit kifújja magát, megint egyből előtört a falkavezér géncsoport, ment az ugrabugra, meg az ugatás, hogy gyere pajtás, játsszunk, meglátod jó lesz. A végére már persze mindketten elfáradtak, úgyhogy már csak felváltva szagolgatták egymást a másik ölébe.

Még mindig elég hidegek vannak, úgyhogy sajnos még kiskabátban kell mászkálnunk odakint, hogy meg ne fagyjon, de jellemzően ahogy rákerül valami a pórázon kívül márványszoborrá merevedik, teljesen mindegy, hogy éppen milyen testtartásban volt és igyekszik valami tereptárgynak támaszkodni, gondolja úgy nehezebben mozdítjuk el. Van benne valami tegyük hozzá, egyszer a kiságyával együtt kezdtem el húzni a bejárat felé, majd a küszöböt elérve átvált sétáló üzemmódba és már úgy kell rászólni, hogy várjon addig, amíg a bejárati ajtót bezárom. Lakáson belül meg szeret napozni, úgyhogy mindig teljesen váratlanul éri, hogy öltözködni kell mielőtt kilépünk az ajtón, hiszen olyan jó idő van. Gondolom ezen az elven működik a MÁV is, ott is minden évben teljesen váratlanul éri őket a havazás, pedig sütött a nap.

 A ma délutáni sétánk során pedig megvolt a második szabadtéri kaki, immár füves környezetben, kapott is egyből két jutalomfalatot Tinától, hiszen itthon is kap verbális dicséretet, ha ügyesen végzi a dolgát az alomba, kösse össze a jutalomfalattal, ha a séta során produkálja mindezt. Onnantól kezdve hazáig csak Tinát figyelte, teljesen mindegy milyen szögben kellett ehhez kifordítania a nyakát, így első alkalommal még csak annyit szűrt le az egészből, hogy annál a gazdinál van kaja. És tekintve, hogy állandóan éhes ez a tény mindent felülírt.