Szasztok Pajtik!

Tudom, tudom, rég nem jelentkeztem de ezek a kétlábúak valami esküvőről vakeráznak, hogy mennyi dolog van vele és hogy mennyi ügyet kell intézni, pedig van még egy évük!!! Az ő érdekükben nagyon remélem, hogy ez az esküvő annak a fedőneve, hogy egy csomó plüsst kapok és vakargatják a hasamat, különben igen komoly biológiai hadviselést kell kezdenem ellenük. Én nem élek olyan hosszú ideje mégis mennyi minden történt már, na mindegy remélem én leszek a középpontban.

Múlt héten a szőrös szemüveges elment, de helyette jött két hosszú hajú szőke, először azt hittem káprázik a szemem, hát halljátok ezek ugyanúgy néznek ki, sose láttam még ilyet, tisztára, mint amikor a tükör előtt állok és megugatom a másik oldalon lévőt, de nekik tükör sem kellett hozzá. Szerencséjükre vakargattak, simogattak, bár volt hogy "tanultak" és nem tudtak velem foglalkozni. Állandóan csak a kifogások, simán tudtak volna rám is figyelni, már majdnem elkezdtem eregetni, mire nagy kegyesen méltóztattak velem foglalkozni. De este biza odamentem a kanapéra aludni velük, olyan jó meleg volt ott, egy-két puki ugyan kicsusszant, de szemük se rebbent.

Másnap reggel már megint a kirándulás szót hallottam, hát egyből lesett a vércukrom, ezek megint megmászatnak velem valami hegyet és ők kullognak utánam. Nem értem miért nem látják be, hogy ez nem az ő sportjuk, mindannyian jobban járnánk, ha egész nap a kanapén üldögélnénk, de nem, szép az idő, mozduljunk ki, milyen jó lesz, mondják állandóan, aztán tudjuk mi a vége. Vagy eltévednek, vagy állandóan rájuk kell várni a csúcs tetején.

De halljatok, most nem autóval mentünk, hanem egy csomó érdekes fémszerkezettel. Volt egy nagy sárga, amin annyi ember volt, életemben ennyit nem láttam még egy kupacban. És olyan hosszú volt, hogy el sem láttam a végéig, valami bambínó volt a neve. Vagy combino? A franc sem emlékszik minden részletre. Aztán egy vonat nevű dolgon utaztunk, ami emeletes volt, de nem olyan, mint ahol lakunk, ezen csak egy plusz szint volt. Na itt már tudtam pihenni, jól el is gázosítottam a helyet. Gazdi nem volt rám büszke, pedig én magamra nagyon, meg hát inkább ez jöjjön ki, mint a mentő. Aztán átszálltunk egy kisebbre, ami nagyon rázott, majdnem odacsandáztam a padlóra, de aztán mégsem ásítottam színeset, nehéz lett volna kidumálni, még a gázfelhőket bárkire rá lehet fogni, de egy jó répás hányás nem terem csak úgy minden bokorban, abban munka van. De végül csak megérkeztünk a célállomásra, megnéztünk egy bazi régi várromot (állítólag új romok nincsenek), minden tiszta fű volt, sütött a nap, ki tudtam nyújtani egy kicsit a lábaimat, pihenhettem végre a nagyon ingergazdag délelőtt után.

Hazafele is ugyanez a cécó volt, már olyan fáradt voltam, hogy mindenhol elaludtam, bezzeg gazdi nem hozott volna ölben, minek is hadd szenvedjek, na majd megbosszulom. Este el is aludtam egyből, na persze a két kis szöszke is, így esett hogy ismét aludhattak velem a kanapén.

Másnap a galádak egyedül hagytak, de este már a szőrös gazdi is hazajött és simizte a pocómat, visszaállt a világ rendje.